Kaszások kora-trilógia második része
Folytatva a kaszások kora trilógiát, ahol megismerkedhettünk a halandóság kora utáni világgal, annak működésével és a kaszásokkal, a második részben sokkal inkább előtérbe kerül maga a Viharszem – az a mesterséges intelligencia, amelyre az emberek rábízták a világuk irányítását.
Sokkal többet megtudhatunk Viharszem működéséről, az elveiről, és a saját maga által felállított keretekről, amelyeket nem képes, nem akar átlépni… vagy talán mégis?
„Az emberek tanulnak a hibáikból. Én képtelen vagyok. Soha nem hibázom.”
A Viharszem a világ összes gondját képes megoldani. Szeretettel és megvesztegethetetlenül uralkodik az emberiség felett, de a Kaszáskör ügyeibe nem avatkozhat bele.
A Kaszás című bestseller izgalmas folytatásában Rowan és Citra ellentétes utakon keresik a megoldást a Kaszáskör erkölcsi válságára.
Rowan már egy éve magányos igazságosztóként, kívülről tisztogatja a Kaszáskört, tűzzel irtja a korrupt kaszásokat. Rettegett hőssé vált, legendáját mindenütt borzongva suttogják.
Citrából Anasztaszija kaszás lett. Könyörületesen végzi a begyűjtéseket, és belülről küzd a rendszer romlottsága ellen, de minden igyekezetét meghiúsítják az új rendhez tartozó kaszások.
Rowannek és Citrának egyetlen reménye maradt csak: a Viharszem. De vajon segít-e? Megszegi a saját törvényeit, és beavatkozik a kaszások dolgaiba? Vagy tétlenül végignézi, ahogy a tökéletes rend összeomlik?
Az első részben kapunk egy mondhatni tökéletes világot, és egy olyan mesterséges intelligenciát, amelynek elsődleges célja az emberek jóléte és az emberi faj túlélése. Itt viszont jön az igazi csavar, ami a második részben kezd kibontakozni, és majd a harmadikban teljesedik ki:
ami az embernek mint egyénnek jó, nem biztos, hogy az emberiségnek hosszú távon is az.
Ez a probléma igazából ugyanaz, mint a mai világban. Viharszem ezt próbálja kiegyensúlyozni, de ahogy fejlődik, tanul és egyre komplexebben gondolkodik, olyan dolgokat is észrevesz, amiket az emberek nem. Előre tervez, akár 10–20 évvel korábbra is, lépéseket tesz azért, hogy a jelenben minden úgy alakuljon, ahogy annak kell ahhoz, hogy az emberiség egyszer túléljen. És pont ez az, ami egyszerre lenyűgöző és kicsit ijesztő is.
Az összképnek csak egy-egy apró darabkáját kapjuk meg, miközben a kaszások társadalma is egyre inkább szétesni látszik. Már közel sem működik úgy, mint korábban.
Citra, Rowan, Curie és Faraday mind egy jobb jövőt akarnak, más-más úton indulnak el a közös cél érdekében.
Tetszett a Tyger és Rand vonal, kíváncsi vagyok Rand kaszás terveire és céljaira, mert még mindig nem tudom eldönteni, hova is soroljam. Munira behozatala is sokat adott a történethez.
Bár nem azt az élményt hozta, mint az első rész – ahol még együtt fedezzük fel a világot a szereplőkkel –, mégis izgalmas volt, és ismét nagyon elgondolkodtató, főleg Viharszem miatt.
Igaz, hogy egy gép, nincsenek érzései, nem ezek alapján dönt, hanem a lehetséges végkifejletek kiszámítása alapján – mégis meglepően érdekes az ő szemszögéből is olvasni a történetet. Ahogy felteszi a kérdést, hogy hibázott-e, ahogy reagál a végén, vagy ahogy ragaszkodik a saját törvényeihez, miközben mégis talál kiskaput azok megszegésére… ettől az egész valahogy furcsán emberközelivé válik.
Kedvenc részek:
„Minden történet visszavezethető időben és térben, még a legegyszerűbb, legártatlanabb gyerekmeséknek is van alapjuk, amik néha meghökkentőek.”
„Leginkább azokért aggódom, akikkel a saját magam alkotta törvények miatt nem beszélhetek. A kaszásokért, akik senki másra nem számíthatnak, csakis egymásra. A kihágókért, akik vagy átmenetileg estek ki egy nemesebb életből, vagy dacból választották ezt az életformát. És bár számukra néma vagyok, ez nem jelenti azt, hogy nem látom, nem hallom, vagy nem érzek velük mélységesen együtt a küzdelmeik miatt, ami a rossz választásaik következménye. És a szörnyű dolgoké, amelyeket néha elkövetnek.
Viharszem”
„Ha én lennék a főhalálosztó, pontosan az a szörny válna belőlem, akitől a halandó ember tartott, amikor megalkotta a mesterséges intelligenciát. Ha nekem kellene eldöntenem, ki éljen és ki haljon meg, akkor rettegnének és tisztelnének, ahogyan a régi uralkodókat és isteneket és félték és tisztelték egyszerre. Úgy döntöttem, nem. Hsdd legyenek csak az emberek a megváltók és azok, akik végleg elnémítanak másokat. Hadd legyenek ők a hősök. Hadd legyenek ők a szörnyek. Így hát senki mást nem hibáztathatok magamon kívül, amikor a Kaszáskör bemocskolja mindazt, amiért munkálkodom.
Viharszem”
falakmögött 
Hozzászólás