A Lujzi élete és az Alfonz ikerlángja után az Elképzelt terápia is nagy kedvencem lett.
Fülszöveg:
Kevin élete jelentős fordulatot vesz, amikor egyik éjszaka belecsöppen egy terápiás foglalkozásba, ahol a terapeuta az életéről kezdi faggatni. Ahogy senki más, ő sem gondolja, hogy ez tényleg jelent valamit, vagy hogy egyáltalán foglalkoznia kellene vele, ám a terápiás ülés a következő éjszakákon folytatódik. Így idővel kénytelen elfogadni a helyzetet.
Azonban a terápiás ülések alkalmával olyan kérdésekkel szembesül, amelyekre nem akar válaszolni, vagy nem akar foglalkozni velük. Végül ahelyett, hogy elmenekülne a tudattalanja elől, nyomozni kezd. Rövid időn belül érdekes dolgokat talál mind az interneten, mind a könyvekben, és a megszerzett információk birtokában egyre felkészültebben vesz részt az álmában zajló terápián. Ennek ellenére nem veszi komolyan, hogy az álom során elhangzó információk alapján az életében gyökeres változások állhatnának be, pedig az első pillanattól kezdve más irányt vesz az élete.
Sok embernek okoz gondot, hogy miként tudna adott élethelyzetéből – amit börtönként él meg – szabadulni. Ritkán fordul elő, hogy a közvetlen környezet megoldást tudjon nyújtani, vagy legyen olyan személy, aki segítségére lehet. A regény főszereplőjének szerencséje van, hogy megleli segítőjét, aki felnyitja a szemét, és ezáltal feltárul előtte az a bizonyos „út”.
Amióta én is elkezdtem mélyebben foglalkozni az önismerettel, egyre inkább beszippant ez a téma. Kitti könyve szórakoztató módon ad betekintést ebbe, miközben hasznos gondolatokkal gazdagítja az olvasót.
Már a Lujzi- és az Alfonz-könyvek is ebbe az irányba mutattak, az Elképzelt terápia pedig kifejezetten erre épül. Ráadásul megmaradt az a közvetlen, barátságos hangulat, ami az előző könyveket is szerethetővé tette.
A történet eleje még nem rántott be teljesen, de ahogy elindul a visszaemlékezés, gyorsan érdekessé válik. Kevin egy terapeuta segítségével kezd el szembenézni a saját életével, problémáival és berögződéseivel.
A terápia lépésről lépésre vezeti Kevint az önismeret útján, és ahogy elkezd a környezetével, saját magával és a problémáival foglalkozni, úgy változik meg az élete is gyökeresen, és kezd egyre jobb, minőségibb életet élni.
Bár a könyv nem mutatja be teljes részletességgel a terápiás folyamatot, jól érzékelteti annak lényegét, és segíthet abban, hogy ne féljünk segítséget kérni. Hiszen változtatni sosem késő.
Fontos viszont, hogy minden ember és minden terápia más, így ez a könyv sem ad kész megoldásokat – inkább gondolatokat indít el az olvasóban.
Kedvenc részek:
Sok mindent válogattam ki olvasás közben, így nehéz választani, de íme három, ami szerintem nagyon elgondolkodtató és szép rész:
„– A nem tudom mindig egy rejtett tudom. Fussunk ennek neki még egyszer.”
„– A lehasítás azt jelenti, hogy az embert akkora fájdalom éri, amit nem tud feldolgozni a lelke, ezért elzárja azt. Ez egy olyan védelmi funkció, amellyel képesek vagyunk elhatárolódni a fájdalmas szituációktól. Ezzel az úgynevezett disszociációval valamennyire elviselhetővé válik az elviselhetetlen.”
„Rengeteg idő és energia megbocsátani a bántalmazóinknak. Nem a tettüket kell feltétlenül megbocsátani, sokkal inkább a tisztelet az, ami fontos. És nem a feléjük irányuló tisztelet, hanem az élet tisztelete.”
falakmögött 
Hozzászólás