
Hosszú utat járt be ez a blog eddig, több-kevesebb sikerrel.
Mellette pedig én is. Sokszor futottam neki, hogy a kezdeti, személyes blogtervemet megvalósítsam, de nagyon nem találtam meg a „hogyan”-t.
Miért?
Mert azt akartam, hogy tökéletes legyen, jó legyen mindenkinek, megfeleljen az olvasóknak, azoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy követnek. Azt akartam, hogy sikeres legyen, trendi legyen, érdekes legyen, de legyek benne én is.
Valahol ez az egész elcsúszott az évek során, és bár amit írtam, mindig őszinte volt, a blog mégsem engem tükrözött. Nem tudtam megmutatni, csak olykor egy-egy pillanatra, hogy mennyi minden érdekel. Ezért is maradtam a könyveknél, mert azoknál megtaláltam a „hogyan”-t, és azzal elégedett is voltam. A többi téma viszont csak nem tudott kibontakozni; nem tudtam megmutatni, mert valahol mélyen féltem, hogy senkit sem fog érdekelni.
Az elmúlt egy évben nem is igazán foglalkoztam már az oldallal; meg is szűnt, csak a Facebook-oldal maradt és az Instagram. Tavaly sok minden történt velem, talán egyszer ezek is leírásra kerülnek tanulságként, de pont azért, mert sok rossz is történt, úgy döntöttem, nem halogatom tovább ezt a blogot. Ideje merni egy nagyot, és úgy csinálni, ahogy nekem jó. Egyszerűen, nem túlgondolva, nem megfelelve, hanem azt mutatva, ami engem érdekel.
Remélem, tetszeni fognak az új témák, és ezáltal több beszélgetés, kapcsolódás fog kialakulni egy-egy bejegyzés alatt. Változtam az évek során sokat, és belátom, ideje a blogon is változtatni. Most már nem bánom, és remélem, a megújulás által másoknak is segíthetek majd.
Mesi