T. J. Klune-tól először a Suttogó ajtón túl című regényt olvastam, aminek a címe fogott meg igazán elsőre. Nagyon kíváncsivá tett és ennek a megragadó címnek köszönhetem, hogy másodszor is kézbe vettem egy T. J. Klune regényt.
Fülszöveg:
Egy varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok. Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje. Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra. Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.
A Ház az égszínkék tengernél című kötetében a szerző ismét egy varázslatos helyre kalauzol minket, ahol megannyi csoda történik. Szívmelengető és egyben gondolatébresztő történet a másságról, előítéletekről és ítélkezésről. De számomra azt is nagyon jól bemutatta, hogy a minndenapi szürke mókuskerék fogságába mennyire bele lehet ragadni. Amit jónak hiszünk, mennyire messze áll a valódi boldogságtól.
T. J. Klune fantasztikus képességgel szövi össze a mágikus világot a hétköznapi problémákkal, és közben olyan karaktereket teremt, akiket egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Mint ahogy a fülszövegben is olvashattátok Linus Bakert ismételten kirendelik egy árvaházba, ahol a szokásos vizsgálatot kell lefolytatni. Ám, amire a szabályokat követő Linus nem számít, hogy ez az árvaház minden csak nem “rendesen” működő.
A regény eleje kicsit lassú volt számomra, mondhatni unalmas, pont olyan, mint maga Linus is. Ahogy azonban belecsöppenünk a Marsyas-szigeten működő árvaház életébe, a világ és egyben a regény is kiszínesedik.
A szereplők egyszerűen imádnivalóak, a kicsit Antikrisztussal az élen. Könnyen mondhatjuk rájuk, hogy csúnyák, gonoszak, és rosszak, azonban, ha kicsit jobban megfigyeljük őket, mind egyediek és különlegesek.
Lucifer, becenevén Lucy, a hatéves kisfiú, aki maga az Antikrisztus. És bár szereti hangoztatni, hogy ő maga a megtestesült gonoszság, egy vicces, zenét szerető fiú, aki aggódik, azért ami.
Talia, a gnóm kislány. Bátor, nagyszájú és keménynek mutatja magát. Imád kertészkedni. De belül ugyan úgy vágyik a szeretetre, mint bárki más
Chauncey igen különleges lény, valójában nem is derül ki pontosan, hogy micsoda. Mindenkit szeret és legfőbb vágya hogy londiner legyen egy hotelben, és ezért mindent meg is tesz.
Sal, aki ha megijed vagy fél, kutyává változik. Plussz egyedi képessége, hogy ha megharap valakit, az is alakváltó lesz. Talán ebben a történetben ő az, akit a legtöbbet bántották korábban, ezért rendkívül félénk és bizalmatlan. Csodásan ír.
Phee, tündérlány, aki Zoé segítségével most fedezi fel az erejét.
Theodore, a kis sárkánymadár, aki imádja a gombokat. Emberi nyelven nem tud beszélni, és korábban teljesen félreértelmezték a faját. Pedig nagyon is érző lények.
Hát ők lennének a Marsyas sziget árvái és persze mellettük megismerjük Linust, Arthurt az árvaház vezetőjét és Zoét, a sziget tündérét.
A történet fő üzenete, hogy az igazi boldogság és otthon ott van, ahol azok az emberek, akik elfogadnak minket úgy, ahogy vagyunk.
Csodás történet, mindenkinek bátran ajánlom.
Kedvenc részek:
„Talia szusszant egyet, és tovább beszélt: – Tudja, errefelé nincsenek birtokháborítók. Bár… az előbb láttam egy macskát. Maga hozta ajándéknak? Lucy nagyon fog örülni! És miután végez vele, valószínűleg nekem adja azt, ami marad belőle. Jó, az nem lesz ugyanaz, mint egy ember, de bizonyosan hatni fog.
– A macska nem áldozati ajándék – felelte Linus elképedten. – Hanem egy házi kedvenc!
– Ó… Kár!
– És a neve: Calliope!”
„– Maga nős? – csattant fel Phee. – És ki a felesége? Ő még a bőröndjében van? Miért rakta bele? A felesége gumiember?
– A macskája a felesége? – zendített rá még Lucy is. – Szeretem a macskákat, de azok nem szeretnek engem. – A szeme kezdett vörösbe borulni. – Félnek, hogy megeszem őket. Őszintén szólva, még sosem ettem macskát, úgyhogy nem tudom, hogy finomak-e vagy sem. A maga felesége finom, Mr. Baker?”
„– Léteznek apró dolgok – magyarázott bólogatva Mr. Parnassus. – Kincsek, amelyekre rátalálunk, és sejtelmünk sincs az eredetükről. És akkor kerülnek elő, amikor a legkevésbé várjuk. Ami csodálatos, ha belegondol. Theodore máris imádja azt a gombot. Ez igazán kedves volt öntől.”
A szerzőről néhány szó:
T.J. Klune egy rendkívül népszerű amerikai író, aki elsősorban LMBTQ+ témájú regényeiről ismert. Művei jellemzően a szeretet, elfogadás és személyes fejlődés témáit járják körül, gyakran mesebeli vagy fantasy elemekkel fűszerezve. Az író stílusa szívhez szóló, kedves, tele van humorral, miközben mély érzelmeket és komoly társadalmi kérdéseket is érint.
Öt könyve jelent meg magyarul:
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
T. J. Klune: Túl az égszínkék tengeren
T. J. Klune: A suttogó ajtón túl
T. J. Klune: A bábuk élete
T. J. Klune: Farkasok dala
falakmögött 
Hozzászólás