Mostanában elég sűrűn érték egymást a programok, úgyhogy most szépen, apránként szeretnék beszámolni róluk. 😊 Kicsit most visszafelé haladva az időben: a hétvégén Glasgowban jártunk a barátnőmmel.
Amit talán érdemes tudni Glasgowról, hogy Skócia legnagyobb városa lakosság szempontjából – de nem a fővárosa. A főváros Edinburgh. A két város között amúgy is van egy kis rivalizálás, de ezt most inkább meghagyom nekik.
Korábban Edinburghban éltem, most pedig nagyjából a két város között lakom. Edinburghot ezért sokkal jobban ismerem, és már elég sok mindent sikerült ott megnéznem. Ennek ellenére még Edinburgh is tartogat számomra újdonságokat.
Glasgow viszont eddig valahogy kimaradt. Őszintén szólva nekem az élt róla a fejemben, hogy túl nyüzsgő, túl sok az ember, és szürke. Számomra sosem volt túl hívogató, azok alapján amit láttam illetve hallotam róla.
Most viszont adtunk neki egy esélyt, és több megállót is beiktattunk – természetesen híven magunkhoz, illetve inkább magamhoz, hiszen ezt én terveztem be. Némileg mintha valami kis balszerencse üldözne, de ez csak egy kósza gondolatként merült fel idén, semmi komoly. :D
A Glasgow Central pályaudvartól indultunk, és az első megállónk a The Lighthouse (4 perc séta kb) egy 1895-ben épült glasgow-i épület, amelyet Charles Rennie Mackintosh tervezett, és eredetileg a Glasgow Herald irodája volt. Később Skócia Építészeti és Design Központjaként működött. 2025-ben 99 évre bérbe adták a Sustainable Venturesnek, amely klímatechnológiai központot tervez kialakítani benne. Nah igen, ez volt ami elkerülte a figyelmem :D szóval ez eddig 1 – 0 a városnak :D
Innen továbbmentünk a George Square-re (további 6 perc). Csodás kis tér volt a képek alapján, de hát nem is mi lettünk volna.
George Square Glasgow főtere, amelyet III. György királyról neveztek el. A tér kialakítását már 1781-ben elkezdték, de csak később épült ki igazán. Ma több híres szobor és emlékmű is található itt, köztük a középen álló, 24 méter magas Scott-emlékmű, amelyet 1837-ben állítottak fel. A tér egyik meghatározó épülete a Glasgow City Chambers, amely 1889-ben készült el.
Nah szóval ugye ez egy gyönyörű tér most épp még szebbé válik, elméletileg augusztusban kellett volna kész lennie, de hát mint a képen látszik ez nem valósult meg :D 2 – 0 a városnak
Haladjunk is tovább a Glasgow Cathedralhoz (további 15 kellemes séta). Elsőre nem azt találtuk meg, hanem a Barony Hallt, most már a neve is meg van, ez zárva volt. 3 – 0 a városnak és a GPSnek
Semmi pánik ezt hamar realizáltam, hogy a képen tök máshogy nézett ki, ez nem az. Itt már megtettük tétjeinket, hogy vajon a katedrális zárva lesz vagy felújítják? Igen-igen nyugodtan lehet tippelni.
A Glasgow Cathedral története egészen a középkorig nyúlik vissza, és a mai épület nagy része a 12–13. században alakult ki. Glasgow egyik legfontosabb történelmi épülete, és különösen érdekes, hogy a skót reformáció idején sok más templommal ellentétben nagyrészt fennmaradt.
A templom Szent Mungóhoz, Glasgow védőszentjéhez kapcsolódik, akinek sírhelye a katedrális alsó templomában található. Az épület gótikus stílusú, hatalmas belső tere pedig ma is lenyűgöző. A gyönyörű ólomüveg ablakok viszont nem középkoriak: a reformáció idején a korábbi ablakok nagy része megsemmisült, így a ma látható üvegek későbbi korokból származnak.
Egy érdekes apróság, hogy a University of Glasgow első óráit 1451-ben még a katedrális káptalantermében tartották.
A belépés ingyenes volt, adományokat viszont lehetett hagyni, illetve néhány szuvenírt is lehetett vásárolni. Ami különösen meglepett, hogy a katedrálisról még magyar nyelvű tájékoztató is volt. Lenyűgöző volt benne sétálni, számomra eddig ez volt a legszebb katedrális, amiben jártam.
És igen a teteje épp felúítás alatt áll :D aki ere fogadott annak gratulálok :D itt kicsit szépítve a dolgon 3-1 az állás
Ezt követően a mögötte elterülő Necropolisban sétáltunk.
A Glasgow Necropolis egy 1832-ben alapított viktoriánus temető a Glasgow Cathedral mögötti dombon. Mintegy 50 000 embert temettek el itt, és körülbelül 3500 emlékmű található a területén. A kanyargós ösvényeken sétálva rengeteg különleges síremléket, szobrot és mauzóleumot lehet látni, ráadásul a magasabb részekről szép kilátás nyílik a városra és a katedrálisra.
A bejárathoz vezető Bridge of Sighs, vagyis a Sóhajok hídja 1836-ban épült, és eredetileg a temetési menetek útvonalának része volt. A nekropolisz ezért nem egyszerűen egy temető, hanem Glasgow történelmének és építészetének különleges része.
Az utolsó megállónk szintén a katedrális mellett volt, a kis St Mungo Museum of Religious Life and Art.
A múzeum különböző vallásokhoz kapcsolódó tárgyakat és műalkotásokat mutat be, és azt járja körül, hogyan jelenik meg a vallás az emberek mindennapi életében és kultúrájában. A belépés itt is önkéntes adomány alapú.
Maga a múzeum elég kicsi, és őszintén szólva számomra nem volt különösebben nagy élmény. Viszont ha már a katedrálisnál jártok, egy rövid megállónak, egy kávé- vagy akár egy mosdószünetnek teljesen jó hely.
Az utat egy kis shoppingolással zártuk.
A végére teljesen elfáradtam, nekem azért sok volt az ember és a tömeg, ezen pedig ez a nap sem változtatott. Ennek ellenére most már szívesebben fogok bemenni a városba. Az utcákon egyébként rengeteg gyönyörű épületet láttam, és a nagy, színes falfestmények is sokat hozzátesznek Glasgow hangulatához.
falakmögött 
Hozzászólás