Évekkel ezelőtt vettem meg Rita Mae Brown – Bárcsak itt lennél című könyvét, aki ismer, tippelhet: igen, a macskás borító miatt. Meg sem néztem, miről szól; tetszett a borító, tetszett a cím, és azzal a lendülettel ment is a polcra – és ott is maradt.
Idén viszont újbóli lelkesedéssel megpróbálom apasztani a nem olvasott könyveim számát, és ennek örömére csináltam magamnak itthon amolyan zsákbamacskás küblit, amibe cetlikre felírtam a könyvek címét, amiket idén szeretnék elolvasni, és random húzok belőle. Így végre sorra került Rita Mae Brown Bárcsak itt lennél című könyve is.
Amúgy aki szereti az ilyesfajta dolgokat, bátran ajánlom saját magatok szórakoztatására. Nekem megoldotta a „nem tudom, mit olvassak” kérdést: húzok, és azt olvasom. Bízom benne, hogy mivel nagy a szórás, olyat húzok, ami épp akkor kell nekem – eddig jól működött.
A fülszöveg elég sok leírást tartalmaz, így csak óvatosan!
A fülledt hangulatú virginiai kisváros, Crozet olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkiről mindent tud. Legalábbis eddig ezt hitték. Csakhogy mindenkinek megvannak a maga titkai. És van valaki, aki ölni is hajlandó ezért a titokért.
Hátborzongató gyilkosság kavarja fel az állóvizet. Egy forró nyári reggelen a városka egyik köztiszteletben álló polgárának szétroncsolt tetemét a saját betonkeverőjében találják meg. A szörnyű gyilkosságok ezzel nem érnek véget. Nyilvánvaló, hogy az elkövető helyi lakos. Valaki, akivel együtt golfoznak, teniszeznek, és akiben eddig maradéktalanul megbíztak. Többé senki nem bízhat meg senkiben…
A település pletyka központja a postahivatal. A harmincas éveiben járó Mary Minor Haristeen, becenevén Harry, a kisváros történetének legfiatalabb postamesternője. Harry, aki épp válófélben van, egyedül él a cicájával (Mrs. Murphy) és a kutyájával (Tee Tucker). Rossz szokása, hogy elolvassa a mások képeslapjait. Így jön rá, hogy a tettes a gyilkosság elkövetése előtt „figyelmeztetést” küld leendő áldozatának. A minden lében kanál Harry a gyilkos nyomába ered. Mrs. Murphy és Tucker is nyomok után szaglászik, hogy megvédje szeretett gazdiját. Harry nem is sejti, hogy házi kedvencei mindig egy lépéssel előtte járnak. A kis állatok hiába próbálják meg figyelmeztetni, nem érti. Így aztán saját magát is halálos veszélybe sodorja…
Nagy örömömre volt, hogy nemcsak a borítón kaptak szerepet a macskák, hanem a történetben is, és méghozzá tudtak beszélni is.
Egy tipikus kisvárosi hangulat, ahol mindenki ismer mindenkit, és mindenki tud is a másikról mindent – vagyis majdnem mindent, mint az a történetből kiderül. Ugyanis nincs olyan ember vagy állat, akinek ne lennének titkai. A központi hely a postahivatal, és a főszereplő ki más lenne, mint Harry, a postáskisasszony, valamint annak cicája, Mrs. Murphy és kutyája, Tee Tucker, akik ugyanolyan kíváncsiak, mint a gazdájuk.
Nagy krimiolvasók számára nem biztos, hogy megfelelő lesz a regény, de könnyed kikapcsolódásnak teljesen megfelel. Egy darabig próbáltam fejtegetni, hogy ki a gyilkos, és igazából nem is lőttem nagyon mellé az első gondolatommal, de végül azért hagytam magam bevinni a bozótba, és ahogy a kisvárosban is egyre inkább gyanakodtak az emberek egymásra, végül már én is mindenkire gondoltam. 😀 Engem teljesen ki tudott kapcsolni és szórakoztatni a történet.
A karakterek szerethetőek a maguk kis gyarlóságaikkal. Elég sok szereplő jelenik meg, amit nehéz követni, de a könyv elején található listához bármikor vissza lehet lapozni, és megnézni, ki kicsoda. Kicsit keveselltem az állatok közti párbeszédet és nyomozást, de így is megtudtunk róluk is egymást.
Molyon elég rossz értékelést kapott, legalábbis ami már hetven százalék felé áll, azok általában nem szoktak nekem sem tetszeni, de ez kimondottan jó volt, és nagyon sajnálom, hogy a sorozat többi része nem került lefordításra, ugyanis Mrs. Murphy kalandjai még nem érnek véget egy jó darabig.
„– Az emberek hülyék. Az emberek és a hangyák – kinyírják a saját fajtársaikat.
– Nekem is voltak ilyen gondolataim – válaszolt Mrs. Murphy.
– Dehogy voltak. Ne legyen cinikus. Az nem kifinomult. Maga soha nem lesz kifinomult, Mrs. Murphy. Maga Sally Mead állatvédő szervezetétől került ide.”
„– A szerelem általában arról szól, hogy elmegy az ember esze, és nem arról, hogy megjön.”
„Valami szörnyűség történt az emberi fajjal az idők során. Elszakadtak a természettől. Mi olyan emberrel élünk, aki kapcsolatban van az évszakokkal, és a többi állattal, de ő falusi. Kevesen vannak, és egymástól távol. Minél jobban eltávolodnak a természettől, annál jobban meghülyülnek. A végén ez okozza majd a vesztüket.”
falakmögött 
Leave a comment