Amikor inkább a régi sorozatokat választjuk

Régi, új és komfort sorozatok 1. rész

Nem tudom, ki hogy van vele, de én azt vettem észre az utóbbi években magamon, hogy egyre többször nyúlok vissza régi sorozatokhoz. Persze mellette nézek újakat is, és találtam is sok olyat, ami tetszik, de mégis vissza-visszatérek a régi, bevált sorozatokhoz. (Megjegyzem, én most 33 éves vagyok, tehát ami nekem régi lehet, valakinek már a kőkorszak, és fordítva, hiszen minden korosztálynak megvannak a saját maga régi sorozatai, de itt most elsősorban az én kedvenceimről lesz szó.)

Mire a végére értem a cikknek, kiderült számomra, hogy ez egy egész cikksorozat lesz, hiszen itt most tényleg inkább a régi sorozatokat szeretném kiemelni, de vannak új komfortsorozataim is, és akkor még a filmek és könyvek sehol nincsenek.

Miért is térünk vissza egy-egy régi filmhez vagy sorozathoz többször is?

Ennek számos oka lehet. Igyekeztem néhány pontba szedni, hogy szerintem miért lehet. És annak mindkét oldalát, tehát pro és kontra is megvizsgálni.

1. Nosztalgia és biztonság

Ebben úgy gondolom, van igazság, hiszen ha egyszer tetszett, valószínűleg másodszor is fog. De csak valószínűleg. Azért én nem egy olyanba is beleakadtam, amit anno néztem, most meg nem bírtam két részt megnézni. Idővel változik az ízlésünk, úgyhogy ez sem mindig igaz, hogy biztonságos és jó érzés lesz nosztalgiázni. Nekem a Tequila és Bonetti például nagy kedvencem volt, és mégis most nézve a kutyán kívül minden szereplő idegesített. 😄

A régi sorozatok karakterei ikonikusakká váltak, például a Rex felügyelő. De talán ez annak is köszönhető, amit a világban minden területen tapasztalni lehet: annak idején kevesebb zene, kevesebb film és sorozat volt elérhető, és ritkábban is jelentek meg. Emiatt tovább maradtak fenn a köztudatban. Ma ez már felgyorsult, és sokszor számomra például követhetetlen az aktuális, trendi filmek vagy sorozatok világa. Mire megnézném, már húsz helyen szembejött velem, és megtudtam a főbb eseményeket. Lásd például a Bridgerton esetét. Egyben szerettem volna megnézni a második négy rész megjelenése után egy héttel. Nem nagyon volt olyan, amit addigra ne tudtam volna, pedig igyekeztem elfordítani a fejem és becsukni a fülem és a szemem.

Ide sorolom a nyugalmat is. Míg sokszor a mai sorozatok látványosabbnál látványosabbak és izgalmasak, néha túlbonyolítottak, addig egy Szupercsapat vagy egy A láthatatlan ember sokkal egyszerűbb. És ebben a túlpörgetett világban sokszor pont ez a lassúság vagy egyszerűség az, ami hiányzik, és talán ezért nyúlunk vissza régebbi sorozatokhoz vagy akár filmhez.

2. Egyszerűség a történetmesélésben

Sokak szerint a régi sorozatok történetmesélése egyszerűbb volt. Nem akartak mindent egyszerre és gyorsan megfejteni vagy letudni. Ez valóban így van, és valószínűleg sokaknak azért sem tetszenek a régebbi sorozatok. Ma már rengeteg olyan sorozat van, amit összetömörítenek 10–20 részbe, pedig akár hosszabb is lehetne. De ez sem feltétlen igaz minden esetben, szerintem ma is lehet lassabb folyású sorozatokat találni. Például a Kegyetlen város szerintem elég lassú volt, és 2019-es, de biztos van sok más is.

Másik ilyen szempontként találtam azt is, hogy régen sokkal inkább elkülöníthető volt a jó és rossz viszonya. Manapság sokkal árnyaltabban jelenítik meg ezeket.

Lehet ebben is van valami, hogy több a szürke karakter, akinek a tettei morálisan megkérdőjelezhetőek. De emlékeim szerint például A bohóc vagy A láthatatlan ember főszereplői is ilyen szürke karakterek voltak. Vagy akár a Xena: A harcos hercegnő.

3. Hangulat

A régi sorozatoknak sajátos atmoszférájuk van. Jellegzetes zenék, amelyekhez sokszor a gyerekkor érzéseit kapcsoljuk. Tehát amikor egy régi filmet vagy sorozatot nézünk, nem is biztos, hogy maga a film az, ami miatt újra és újra elővesszük, hanem sokkal inkább a hozzá kapcsolódó boldog emlék vagy érzés. Például nekem a Poirot sorozat és ezáltal a könyvek nagyon nagy kedvenceim, többször végignéztem, olvastam, és emlékszem arra, hogy anyukámmal néztem.

4. A felfedezés öröme

Bár a régi sorozatokban – vagy akár újabb sorozatokban is, amelyeket másodszor nézünk – már ismerjük a történetszálat és a karaktereket, sokkal több apróságot és összefüggést veszünk észre, mint elsőre.

Például nemrég néztem végig a Az elveszett világ-ot és a Rex felügyelő-t is. Az Elveszett világ gyerekként a sok kaland miatt tetszett, és kicsit féltem is tőle. Most, hogy újranéztem, rájöttem, mennyi kultúrát és mítoszt jelenít meg, és hogy a félelem oka anno inkább a misztikum volt – ami most felnőttként igazán tetszett.

A Rex felügyelőt elég sokáig, azt hiszem a 13. évadig néztem már nem először. Kedvencem természetesen a Moser–Brandtner időszak, ahol Rex és gazdája között volt igazi kapocs. De a római részek között is most, sokadik újranézésre találtam olyan dolgokat, amik kifejezetten tetszettek. Annak idején valószínűleg a cuki kutya miatt néztem.

A komfort dolognak – mint ahogy mindennek – két oldala van. Néha, amikor belevágok egy régebbi sorozatba, felmerül bennem, hogy nem kellene-e inkább valami újat keresni és kipróbálni. De amikor egy órája keresek valami újat, és egyik sem fog meg, akkor mindig csak a régiek jutnak eszembe.

Örök dilemma ez, azt hiszem.

Kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről. Néztek-e régebbi sorozatokat, és ha igen, miket?