Csend

Egy pillanat, s fagy ül a légben.

Félbeszakad minden.

A szó elakad,

s a padlón sorra koppanak

a szilánkokra tört hangok.

Az idő kifeszül, mint fagyott víztükör.

Elhallgat minden.

Hideg falak fojtogatnak,

semmi nem mozdul,

csak a hiány rezdül.

A szoba megtelik hangtalan zajjal.

Némán állunk.

Valami szétszakadt,

s a lélegzeted is

idegen benned.

Csak egy pillanat, és máris beléd költözött.

Csontig ér, nem ereszt.